Vannak, akik azt hazudják mondják, hogy családfát nem lehet interneten kutatni. Tudni kell, hogy ezt főleg azok szeretik hangoztatni, akik a családfakutatást üzletszerűen csinálják, és egy-egy ötperces internetes kutatói munkát többnapos levéltári kutatásnak hazudva mondva százezreket tudnak kérni.
Szóval pontosítsuk a fenti kijelentést úgy, hogy az legalább félig igaz legyen:
Interneten lehet családfát kutatni akkor, ha:
- Birtokában vagyunk annak a minimális informatikai tudásnak, ami adatbázisok használatához, valamint bizonyos ingyenes vagy díjköteles regisztrációkhoz szükséges.
- Van türelmünk és időnk hosszú hónapok alatt felkutatni és megismerni az interneten rendelkezésekre álló adatbázisokat (ez egy folyamatos munkát jelent, mivel gombaszerűen napról-napra nőnek ki a világhálón a családi adatbázisok, tágítva a kutatási lehetőségeket)
- Vezetéknevünk, vagy egyik ismert felmenőnk családneve alapján nemesi családból származunk
- Nem félünk kérdezni, kérdezni, és kérdezni olyanoktól, akik hosszú évek tapasztalatát pár mondatban vázolni tudják, erre tökéletesen alkalmasak bizonyos családtörténeti fórumok, levelezőlisták.
Természetesen lehet akkor is családfát kutatni, ha nincs, vagy nem ismert a családban nemesi származás, csak nehezebb lesz a dolgunk. Ennek több oka is van, a teljesség igénye nélkül pár ok:
- a polgári, vagy szegényebb családok tagjai ritkán bonyolódtak olyan üzleti tevékenységbe, amely személyi vagy családi dokumentumok keletkezését vonta volna maga után
- a polgári vagy szegényebb családok tagjainak nem volt szüksége a származás igazolására, például házasságkötésnél, tehát nem jegyezték fel és őrizték meg a származásokat igazoló információkat
- Egyházi anyakönyvezetés Magyarországon 1625 óta létezik, az ezelőtti időkben élt személyekről szinte kizárólag csak családi levéltárak irataiban, regesztákban, adóösszeírásokban és egyéb korabeli dokumentumokban találhatunk említést, de ezek nem nemes személyek esetében ritkán adnak bármiféle plusz információt a keresett személy szüleit vagy származását illetően.
Nos, ha valaki mégis arra a szent elhatározásra vetemedne, hogy megpróbálja felkutatni a családját, a következő - esetlegesen negatív - tényezőkre kell számítania:
- Esetenként pénzbe kerülhet egy-egy adat megszerzése, hiszen az otthonról "előkapom a kutatott helység digitalizált anyakönyveit DVD-n" valakinek a munkájába és idejébe került, aminek a megvásárlása az esetek többségében nekünk pénzbe kerül
- Eleinte sokat fog káromkodni az olvashatatlanul maszatos reszketeg latin nyelvű írás miatt, míg meg nem szokja
- Rengeteg nehézség és sikertelenség élmény, és nagyon kevés siker élmény érheti az embert, főleg akkor, ha nem nemes családot kutat
- Soha többé nem fogja tudni abbahagyni. :)
Ha mindezeket számba véve mégis szeretne valaki családot kutatni, akkor olvasson tovább.
Hogyan kezdjem?
Először is fel kell vázolni mindent, amit már tudunk a kutatni kívánt családról. Az összes ismert felmenőnket felírni, általában a jól bevált piramis alapkban:
Fontos! A családfakutatás nem támogatja a monogámiát, és fordítva sem. Ha már kutatunk, lehetőségeink szerint tisztességesen kutassuk mind az anyai, mind az apai ágakat!
Tévedés, hogy a legfontosabb családi vonalunk az apa vezetéknevén folytatódik! Ne feledje: egy szülő és gyermek génjeinek a fele közös! Ugyanúgy a "felét kapja" valaki az édesanyjától, és az édesapjától. Az, hogy ki milyen vezetéknevet és kitől kapott, egyáltalán nem lényeges a genealogiai kutatás szempontjából. Hiszen amennyire lehet, a genetikai visszavezetést kell szem előtt tartani.
Ha felírtuk az összes nevet, igyekezzünk felvezetni a személyek mellé az összes olyan alapvető információt (születési és egyéb dátumok, születési és egyéb helységek, esetenként foglalkozás), amely célirányosíthatja a kutatásainkat.
Igyekezzünk minél többet megtudni felmenőinkről élő rokonainktól. Sose becsüljük le a régóta porosodó nagymama féle asztalfiókokat, padlásokat, rengeteg hasznos iratot találhatunk bennük, amelyek plusz személyeket adhatnak családfánkhoz.
Ha felírtunk minden adatot, kezdésnek körülnézhetünk az Országos Széchenyi Könyvtár gyászjelentés gyűjteményében, melyet Rakovszky István családkutató oldaláról a legcélszerűbb megközelíteni: itt ugyanis valamivel gyorsabb az indexelés, mint a mormonok által üzemeltetett honlapról, a Familysearch-ről.
Gyászjelentések
Ha felírtunk minden adatot, kezdésnek körülnézhetünk az Országos Széchenyi Könyvtár gyászjelentés gyűjteményében, melyet Rakovszky István családkutató oldaláról a legcélszerűbb megközelíteni: itt ugyanis valamivel gyorsabb az indexelés, mint a mormonok által üzemeltetett honlapról, a Familysearch-ről.
A gyászjelentések a mai napig használatos értesítők, melyben az elhunyt rokonait, barátait, ismerőseit tájékoztatják annak haláláról.
A legrégebbi gyászjelentés ami a gyűjteményben szerepel, az 1700-as évek végén keletkezett. Összességében elmondható, hogy nagyon szerencsés esetben legalább 6 generáció felkutatható az ABC szerint sorba gyászjelentések segítségével.
Figyeljünk oda, hogy amikor valakinek a feleségét keressük, akkor az esetek nagytöbbségében az asszonynevén találjuk meg az adatbázisban.
Anyakönyvek
Az anyakönyvi kutatás - ha nem vagyunk pontos dátumok birtokában - hosszadalmas, nagy türelmet és tapasztalatot igénylő folyamat.
Több féle módja is lehetséges:
- Az érintett település helyi anyakönyvei alapján
- Az Magyar Országos Levéltár mikrofilmjein (Lángliliom utca)
- Online vagy DVD formában
Bizonyos anyakönyvek online is elérhetőek már, fizetős és ingyenes szolgáltatásokkal egyaránt.
Utolsó kommentek